Gyakran Ismétlődő Kérdések

avagy:

A Helvéczia szabatos és helyes Magyarázatja,

mellyből annak értelme egészen pontosan kiviláglik,

s fényt vet minden apróbb és nagyobb Kérdésre,

mellyek Bölcset és Együgyüt egyaránt gyötrenek

Karakterek

A lövész a +2 támadást és a gyorsabb újratöltést egyaránt megkapja, vagy csak az egyiket (karakteralkotásnál választva)?

Mindkettőt, de egyszerre csak az egyik előnyeit használhatják ki: vagy pontosabban céloznak, vagy gyorsabban töltenek.

A papokon kívül mindenki ért az összes fegyver használatához? Tehát a 21. oldalon lévő képzetlen fegyverhasználat (-4) a papokra vonatkozik?

Ez rendszerhiba! A Kard és Mágiából maradt bent véletlenül a kéziratban, ahol egyes osztályok valóban csak bizonyos fegyverek forgatásában voltak jártasak. A Helvécziában nincs ilyen megkötés, és a papokra vonatkozó korlátozás is csak egyházi parancsolat, amely nem jelentkezik a harcértékekben.

A Studiumok Nemes Segitője

A Studiumok Nemes Segitője

Hasznos képzettség-e a filozófia, heraldika, jog, teológia, történelem és sok más tudományos képzettség? Használhatók ezek a játékban a karakterek színezésén kívül?

Minduntalan felmerül ez a kérdés a bölcselettel kapcsolatban! A Tudomány és Szakma képzettségek pontos hasznát a játék a játékosok és a mesélő kreativitására bízza. Mindenesetre kalandozók körül elkél egy jó ügyvéd (Helvécziában és a megannyi német nyelvű kis fejedelemségben nem könnyű kiigazodni a jog útvesztőjében), a filozófia igen hasznos művelt társaságok elkápráztatására, a teológia és a történelem pedig megannyi játékbeli talány megfejtésében ad útmutatást – a mesélő által átadott informácziók formájában.

Mire jó, ha a karakterem jó ács? Nem gyengék-e a németek, hogy mindössze egy szakmát kapnak specziális képességükként?

Egy jó ácsmester megmondja, biztonságos-e a régi fahíd; könnyen eszkábál hajlékot a vadonban; biztos szemmel mondja meg, hol kell egy fából épített Struktúrát összerogyasztani, és még ki tudja mi mindenhez ért! Minden szakma praktikus ismeretek sorát adja a karakternek, amelyek többségére még próbadobást sem kell dobnia. Ha a társaság úgy gondolja, ez nem meggyőző előny, alkalmazzák bátran a következő opczionális szabályt:

A Szakma képzettséggel rendelkező karakterek mindannyian czéhlegények, kik minden városkában, s gyakran az úton is számíthatnak hajlékra, segítségre és tanácsokra. Aki leteszi a mestervizsgát és elkészíti mesterremekét (játékos karaktereknél harmadik-negyedik szinttől), az könnyen talál lehetőséget a letelepedésre és arra, hogy tekintélyes polgárrá váljon. A németek +2-t kapnak választott Szakmájuk alapértékéhez.

A magyar balsors csakugyan a véletlenszerű mentődobás-levonásban merül ki?

Nem. A balvégzet és a széthúzás a kalandok végkimenetelében és más csapásokban is megkeseríti a magyar sorsot, ezeket a megpróbáltatásokat pedig a mesélőnek kell kitalálnia.

Játszhatók-e orosz karakterek?

Nem szerepelnek a szabályok között, de itt ajánlom galu22 kiváló ötletét:

Ha a muszkák lehúznak egy üveg égetett szeszt, akkor a jelenet végéig +2 bónuszt kapnak a Kitartás és Akaraterő mentődobásukra (ha az ital vodka, akkor +3-at). Az ivást folytatván minden újabb elfogyasztott üveg ital -2, halmozódó büntetést ad támadásokra és Ügyesség alapú képzettségdobásokra (azonban a mentődobás bónusz ekkor is jár), amíg ki nem józanodnak. Orosz arisztokraták ugyanezt a hatást egy üveg pezsgő elfogyasztásával érhetik el. Ha két kaland között van legalább egy hét szabad idejük (vagyis a társai nem tartják kontroll alatt Ivánt), akkor mindenképpen dobniuk kell a Kalandon kívüli komplikácziók táblázaton. Az ember részegen elég furcsa helyeken köt ki. A hazájuktól távol szakadt orosz papok a magukkal itt ikonokból meríthetnek lelki táplálékot.

 

Felszerelés és harcz

Támadásbónuszoknál mi számít alapnak, és mi bónusznak?

Az osztály támadásbónusza, a mágikus fegyverek, és a katona +1-e számít bele, tehát kellően magas szinten és kellően erős fegyverekkel a többi osztály is szert tehet körönként több támadásra. A fegyvermester és a lövész bónusza nem számít alapnak, mint ahogy a tulajdonságokból vagy más forrásokból származók sem.

Az erőből/népből/más forrásból származó bónuszok minden támadáshoz hozzáadódnak, vagy csak a legmagasabbhoz?

Minden támadáshoz.

A több koczkányit sebző tűzfegyvereknél (bomba, mordály) a sebzés koczkánkénti maximális dobás esetén halmozódik, vagy csak akkor, ha minden koczkán maximum jön ki?

Csak akkor, ha minden koczkán – ez az ágyúknál és lőporos hordóknál nem is nagy esély.

A fegyverekről szóló szabályok megemlítik a “dobó/lőtávon kívüli támadás” esetét, de ezek nem szerepelnek a harczrendszerben.

A hajító- és lőtáv nem precízen meghatározott, hanem intuitív mércze, amit a társaság a józan belátása alapján alkalmazhat a megfelelő szituácziókban. Ugyanez érvényes az egy körön belüli mozgási távolságokra és a harczi kör hosszára is.

A rapír, mint a mindenféle háromtestőrös trükközés eszköze hogyhogy nem ad bónuszt harczi manőverekre?

HELV_GYIK_illp31Ezek a típusú karakterek onnan kapnak HM bónuszt, hogy párbajhős osztályúak. Ők viszont minden fegyverre – a rapírtól a fogadós felkapott macskájáig.

A muskéta használatának játékmechanikailag mi értelme van? Ugyanannyit sebez, mint a pisztoly, ugyanakkora esélye van kritikusra meg sebzéshalmozásra, viszont sokkal nehézkesebben használható az újratöltés meg a kétkezesség miatt.

Játéktechnikailag valóban rosszabb a pisztolynál. A muskéták azok a pontatlan, elavulófélben lévő flinták, amelyekkel a bezupált katonákat felszerelik – ha nincs jobb, megteszi, de egy igazi úr pisztollyal, az őrült, magukban motyogó szakállas alakok többsége pedig mordállyal lő.

Hol van leírva a mordály szabálya? Hogy hathat több személyre is?

Nincs pontosan leírva, de rövid távra lőve a torkolaton túl szétterülve több ellenfélre is hathat.

Miért szerepelnek a fegyerlistán olyan fegyerek, amelyek 1698-ban már századok óta elavult ócskavasnak számítottak?

Helvéczia eldugottabb környékein, felbőszült gazdák birtokában, régi várak fegyertermeiben, esetleg haramiabandák kezén könnyen előfordulnak régi holmik – ezért szerepel a fegyverlistán egy rakat eszköz, ami a korban inkább rozsdás kacatként tűnne fel. A Köztes Földek tájain vagy elvarázsolt tündérkirályságokban czifrább dolog is akad.

Ha valaki nehéz pánczélt visel az képességein felül, leterheli magát? Vagy nem ezt jelenti az a * után, hogy “megterheltséget okoznak”?

A * jelölésű nehéz pánczélok akkor is megterheltséget okoznak, ha a karakternek egyébként lenne szabad helye a felszereléslistáján. Így a mellvért a legnehezebb, amit levonások nélkül lehet viselni – a nehézvértek általában vagy porladozó régiségek, vagy ritkább, csak háborúban előkerülő holmik.

Mi a helyzet a kétfegyeres harczal a játékban? Nem látni, hogy lenne rá lehetőség, hisz két támadást csak magasabb szinten lehet elérni… azaz két fegyverrel nem kapok előnyt?

A rendszer valóban nem támogatja a kétfegyveres harczot, bár egy hárítótőrnek (ahogy egy köpönyegnek is) van haszna a védekezésben. Ami egyébként nagyjából meg is felel a kor európai gyakorlatának, ugyanis a formális vívás kivételével egyáltalán nem volt elterjedt, hogy a népek két fegyverrel küzdjenek.

 

Virtus

Nem ítélik túl könnyen a szabályok örök kárhozatra a karaktereket?

Nem. A kisebb bűnökre nem nehéz bocsánatot szerezni, és aki tetteit megbánja, annak a pokol tornáczáról is van visszaút – ha megtalálja, és el is indul rajta. A legtöbb karakter Virtusa erre is, arra is változik, és egy játéksorozat alatt nagyon sokféle lehet.

Az alacsony vagy magas Virtus valóban csak pár dobásmódosítót ad a karaktereknek?

Egyáltalán nem! Ahogy a szabályok is írják (26.), minél közelebb áll valaki a skála egyik végpontjához, annál több jelét tapasztalja a mennyei vagy pokoli erők támogatásának – és ez csudálatos megmenekülésekben, a világ reakczióiban és sok más dologban is megnyilvánulhat. Ha valaki olyan irtóztató tetteket követ el, amelyektől a pokol is visszaborzad, könnyen egy súlyos átok hordozójaként, avagy kitaszított, mindenki által megvetett szörnyalakként találhatja magát – és nem kerüli el sorsát pár pont eleszítésével.

HELV_GYIK_nonnen-roswithaMi a sorsa azoknak, akik meghalnak?

A mennyei boldogság avagy a pokol gyötrelmei – de lehet, hogy aki rettentő halált halt, annak alakja kóbor kísértetként vagy (igen ritkán) segítő jó szellemként bolyong vesztéhez közel.

Erényes cselekedet-e a gonosz szolgáival rosszat tenni?

Nem az. Aki egy vaczkában meglepett, életéért könyörgő ördögfit agyonszúr, esetleg rettentő kínvallatásra vet egy csoport elfogott rablót, éppen úgy bűnt követ el, mintha ártatlanokkal tenné ugyanazt.

Mit jelent „az Ördöggel czimborálni”? Elég-e pl. hozzá útmutatását vagy ajándékát elfogadni, kártyával segítségét kérni?

Nem elég. Vele egyezséget kötni, a nevében fondorlatos gaztetteket elkövetni – ezt jelenti.

 

Mágia

Jól értem, hogy egy kis szerencsétlenséggel simán lehet olyan pap illetve deák karakterrel indulni, aki nem tud varázsolni, mert túl alacsony vagy magas a Virtusa?

Nem: a varázslatokat minden körülmények között elmondhatják a karakterek – csak újra nem tanulhatják őket. Pár jól megválasztott jótétemény vagy gaztett megoldja a problémát.

Ha a pap karakter megtanul egy varázslatot mondjuk egy templomban és elhasználja, akkor utána visszamehet a helyre újra megtanulni, vagy a varázslat “elfogy” a szent helyekről?

Természetesen visszamehet és újra megtanulhatja, de, mint a szabálykönyv is írja (35.), a vendégséggel ildomtalan ok nélkül visszaélni.

Ha egy pap felhasználja az egyik fejben tartott bónusz varázslatát, majd egy hét múlva nem sikerül az Akaraterő-próbája, attól megmarad helyette a gyógyítás képessége?

Igen!

Az Akaraterő-próba csak egy héttel a varázslat elpattintása után tehető?

Hangulatosabb, ha inkább vasárnaponként.

 

Vegyes kérdések

Mire jó a kalendárium?

A kalendáriom a kalandok során és között múló idő rögzítésére való. Ennek nagyon sok haszna lehet a játékban: utazások hosszának kiszámítása, az úti élelem és más készletek fogyása, gonosz tervek előrehaladta, a karakterek gyógyulása, valamilyen eszköz elkészülte és persze a varázslatok visszanyerése kapcsolódhat hozzájuk. Mivel német kalendáriomról van szó, találunk benne egy csomó nevet is, ami alkalmas különféle szereplők elnevezésére. De a mesélő az ünnepeknek is adhat valami különös jelentőséget, ha gondolja (pl. búcsú, esetleg a Walpurgis-éjszaka…)

Úgy tűnik, hogy a d20-hoz képest alacsonyabb tulajdonságmódosítók miatt, illetve, hogy a képzettségeknek nincs külön növelhető szintje, nagyobb szerepe van a próbák sikerességében a szerencsének, mint a karakter tudásának vagy képességeinek. A játék rendszere hogyan teljesít “élesben”?

Valóban, ez a rendszer (és a hangulat) része. Az általános próbadobásoknál a 12-es nehézség elég stabilan megdobható már alacsony szinten is; a hőstettek is elérhető közelségben vannak. Ebből következően a Helvéczia elég nagy teret ad arra, hogy alacsony szintű karakterek is egészen impresszív tetteket hajtsanak végre… és időnként az aránylag magas szintűek is felsüljenek. A hazárdírozás a rendszer része. Hozzá kell tenni, hogy a játék nagyon nagy része a rendszeren kívül zajlik – van egy csomó szituáczió, ahol a játékosok egy kis leleményességgel sorban hozhatják az automatikus sikereket anélkül, hogy koczkázatos dobásokba keverednének. Egy játékos számára az is legitim taktika, hogy megpróbálja a számára “veszélyes” szabályokat lekerülni, esetleg a saját specializációi felé sodorni a játékmenetet. Vagyis úgy, mint a pikareszk sztorik opportunista csavargói.

A gyakorlatban hogyan működik az 1-es dobásra járó súlyos balsiker és a 20-asra járó automatikus siker szabálya? Bármilyenek is a körülmények és a módosítók, ha 20-ast dobtam a kockán akkor sikerült a próba?

Így van, próbadobásoknál mindig van 1:20-1:20 esély arra, hogy valami különösen balszerencsésen vagy jól alakul. Ezek olyan eredmények, amelyek a próba elrontásán túlmenő pozitív vagy negatív körülményekhez vezetnek. Példák:

  • Szerencsés Pista megpróbál elcsenni egy ezüstserleget. Olyan jót dob (20-as), hogy teljesen feltűnésmentesen távozik, a lopást pedig vagy nem veszik észre, vagy nem kerül vele gyanúba.
  • Balszerencsés Miska megpróbál átugrani egy mély árkot. Nemhogy belezuhan, hanem összetöri a nála lévő törékeny tárgyak egy részét, és jajkiáltása odavonzza az üldözőit.
  • Szerencsés Pista és Balszerencsés Miska ölre mennek Tündérszép Júlián. Miska egyest dob, így megcsúszik, Szerencsés Pista áthajítja az ablakon, ő pedig a disznók között találja magát a sárban, Júlia és az összegyűltek nagy mulatságára.

A pontos eredményeket vagy a helyzet sugallja, vagy a mesélő találja ki. Természetesen a játéknak fontos eleme, hogy a játékosok talpraesett döntésekkel hogyan kerülik el a veszélyes (dobást igénylő) szituációk egy részét.

  • Balszerencsés Miska egy régi verem szájára teríti köpenyét, majd Szerencsés Pistát hellyel és borral kínálja. Pista leül és dobás nélkül belezuhan a kútba, Miska pedig elégedetten megpödri a bajszát: ez nem a szerencse dolga volt! (Ha Pista játékosa az utolsó pillanatban gyanút fog, akkor egy Megfigyelés vagy Egyensúlyozás próba járt volna neki.)

Mi a különbség a röplap, röpirat és nyomat között?

A röplap egy lapból álló nagyobb, kiszögezhető nyomtatány (mint egy plakát), a röpirat összetűzött, olcsóbb nyomtatott kiadány (ide számítva a ponyán árult olvasmányokat is). A nyomat egy fa- vagy rézmetszetet jelent.

HELV_GYIK_kakas

Az Ördög bibliája

Később.

 

Világkép

Lehetetlen-e egy csapatba verbuválni a papot és a deákot? Annyira gyökeresen ellentétesek, hogy a deák legkisebb feketemágiája is máglyán elégetést vonna maga után. Hogy vélekednek a közemberek a deák mágiájáról?

A deák varázslatok tárában sok másféle varázslat is található (amely inkább vándor tréfamesterekhez vagy éppen tudós emberekhez passzol), másrészt a Helvéczia nem a sötétségben dagonyázó szerepjáték. A deákokat talán az a légkör lengi körül, ami a neves történelmi okkultistákat Keplertől John Dee-n keresztül Isaac Newtonig: egy kevés borzongással vegyes tisztelet. A valós történelmi kor emberére egyáltalán nem volt jellemző, hogy olyan következetesen megvetette volna a népi vagy úribb varázsszerek használatát – zsoldosok gyűjtötték a koponyamohát, orvosok vegyítették szereiket ráolvasásokkal, és nagyhercegek, püspökök, császárok keresték az aranyat. A deákok – de bármiféle tudós ember – ennek a világnak a lakói, és nem a modern sátánmetálnak.

Minden karakter hívő?

Igen, méghozzá a játékban leírt felekezetek, esetleg valamilyen kisebb protestáns gyülekezet híve – és közéjük tartoznak az Ördög követői, a szabadgondolkodók és a legelvetemültebb csirkefogók is. Más historizáló szerepjátékokkal ellentétben a Helvécziában nem több paradigma érvényesül, hanem egy; az isteni igazságszolgáltatás, a Jó és Rossz objektíve létező kategóriák, apokol pedig a maga fizikai valóságában létező hely.

A játékban nincs semmi megkötés a nyelvhasználatra. Ez annyit tesz, hogy mindenki beszél németül és a saját anyanyelvén, vagy netán minden karakter beszéli az összes elérhető nyelvet, ami az előtörténete alapján indokolt?

Adott nyelvterületen járva előbb-utóbb minden utazó felszedi magára az alapokat. Ez nagyjából megfelel a történelmi realitásoknak, de ami még fontosabb, nem kell azzal foglalkozni, hogy a karakterek nem tudnak egymással kommunikálni.

Átírható-e a Helvéczia magyar környezetre?

A magyar tematika logikusan következik a Helvécziából. A korszak a török és középkori magyar romok, elvadult tájak, bujdosók, rablók, utódvédharcot folytató törökök és persze a kuruc-labanc csörték sorát vonultatja fel; van síkság a nagy lovas üldözésekhez, hegyvidék, erdőség és egy rakás mocsár, hol mindenféle különös dolog rejtezik. Erdély pedig külön világot nyújt a kalandozásra annak, aki ismeri. Jókai történetei, a népmondák és legendák kiáló alapanyagot szolgáltatnak ezekhez a játékokhoz.

A Köztes Földek azok, melyekről von Bek kapitány naplója (Michael Moorcock: Harcikutya) regél?

Igen. Tágabban, kiváló ürügy arra, hogy a mesélő szürreális és csodás elemekkel megtűzdelt meséket is bevethessen az ebben a tekintetben visszafogottabb Helvécziában.

A középkor során (és utána is) létezett az úton járó kóborlók, koldusok és egyéb csavargók titkos jelrendszere, amellyel megjelölték a kapufélfákat, kerítéseket. Ez a pár karczolás az értőnek elmondta, hogy mire számíthat a háznál: harapós kutyára, éjjeli szállásra, esetleg egy tál ételre. Et minden vagabund szabadon megkapja (csupán a kaland egyes helyszíneinek kiszínezésére használjuk), avagy inkább kizárólag vagabund számára tanulható különleges képzettségként, esetleg speczializációként kell kezelni?

Többek között a tolvaj- és csavargójelek (Gaunerzinken) felismerését jelzi, hogy a vagabund karakterek is megkapják a Jelek Olvasása képzettséget. Aki járatos a Jelek Olvasásában, az automatikusan el tudja olvasni a legtöbb jelzést, és csak komplexebb üzeneteknél kell rá dobni.

HELV_GYIK_kometa